„Egy hónap sexmentes élet az annyi, mint egy bagoly a vállra. Az ember válla sok baglyot elbír egy ideig, de aztán…”
Lételeme egy igazi férfinak a nők becserkészése. Nem is igazán a megtartás miatt, mindinkább vadászösztöneink kielégítése végett. Egy pasi a legkülönfélébb marhaságokra képes, hogy elérje célját a kiszemelt áldozatnál. Én például képes voltam az egyik leányzóval, akit mellesleg egy könyvtárban szedtem fel, elmenni egy szombati féktelen partira, egy vita estre. Lev Nyikolajevics Tolsztoj klasszikusból olvasott fel részleteket a házigazda, aki már az első pillanatra is ellenszenves volt. Mint később megtudtam, ő új barátnőm, régi hódolója. Mikor a jólfésült, szürke nagykockás kötött pulcsis falkavezér végzett, témákat dobott föl az ott tartózkodóknak és erre azok meghatódva az érzelmektől heves vitákba és elmélkedésekbe kezdtek. Remekül éreztem magam. Pici páromnak is habzott a szája, amikor a mellette ülők nem úgy látták az élet nagy megfejtéseit, ahogy ő. Amit nagyon becsültem bennük, az az volt hogy egy csepp alkohol nélkül is képesek voltak totál meghülyülni, és önkívületi állapotban csatározni egymással.
A falkavezér átlátott a szitán, és egyből levágta, hogy nem tolsztoji imádatom hozott ebbe a díszes társaságba, hanem, hogy minél előbb megdöntsem régi nagy szerelmét. Meg is kérdezte, nekem mi a véleményem a dolgokról. Minden szem rám szegeződött és éreztem, most vagy soha. Feldobom a bulit egy kicsit.
Drága kisfiunknak
a példás diplomamunkáért !
1997.
Szerető szüleid
Egy 280 dolláros, (véletlenül rajta hagyta a drága papa a címkét) francia DOM PERIGNON CHAMPAGNE pezsgő volt. Nekem ugyan kissé száraz, és nem is volt kellően lehűtve, de a szomjazó emberfia nem válogat. Rövid idő alatt elfogyasztottam. Ezután természetesen el kellett tüntetnem a nyomokat. Televizeltem az üveget, bele a kupak, vissza a csomagolás, fel a polcra. De megnézném az arcát, mikor felnyitja, majd a szintén maki ábrázatú okoska fia diplomaosztója után. Egy-egy.
Mikor visszatértem, a helyzet kissé biztatóbb volt. A parázs vita alábbhagyott, és én is fel voltam immár töltve. Visszaültem a helyemre és elkezdtem macerálni pici páromat. Jó volt látni mennyire tetszett neki és mennyire kiakadt tőle a jólfésült ex. Gyorsan le is zárta a bulit, mindenki mehetett ki merre látott. Mikor kifele mentem az ajtón, még halkan odabökte.
Sorstársaimmal az évek során tökélyre fejlesztettük vadász technikánkat. Tízből kilencszer ugyan nem jön be, de mi nem hiszünk a számoknak. Csupán véletlen egybeesések sorozata miatt ér minket általában kudarc. Kifejlesztettük egy addig számunkra ismeretlen módszert, - az állunk és lesz valami- helyett, amire egy elég kínos szituáció után vitt rá a lélek.
Egyik szombat este, cimborámmal, ketten döntöttünk úgy, megadjuk az esélyt a szebbik nemnek, kifogni e két csodás aranyhalat a szerelem tavából. Erre az estére a cimbi, aki közel 190 magas, felvette a nődöglesztő fekete ingét mellközépig kigombolva, egy kék farmerral, és bőrcipővel. Én se maradtam el mögötte, - talán csak magasságban - fehér pólót választottam, a szerintem oly vicces „FUCK” felirattal a hátamon, háromnegyedes bézs színű gatyóval. Elképesztően lazák voltunk, ebben megegyeztünk. Odaálltunk, a dizsibe a táncoló tömeg mellé, egy-egy sörrel a kezünkben és elkezdtük pásztázni a terepet. Egyszer csak megbök a társam, hogy sasoljak már oda, a tőlünk 10 méterre álló két alakra. Két, kb. 12 évvel fiatalabb pattanásos arcú kamasz állt mellettünk. Az egyik kb. 190 magas, fekete inges (jól kigombolva) farmeros, bőrcipős, a másik, másfél fejjel alacsonyabb, fehérpólós, bézs színű háromnegyedesben feszítő arc. Kezükben sör. Cimbimmel szomorúan egymásra néztünk, és feltettük magunkban a kérdést. 12 év alatt, meddig jutottunk? Semeddig. Lehajtott fejjel, észrevétlenül hagytuk el a terepet, átadva a vadászmezőt az utódoknak. Aznap este, bevágódtunk egy lebujba, leittuk magunkat, és kidolgoztuk az új taktikát.
A taktika a következő. Mivel a cimbim elég magas, jól átlát mindenki fölött. Az ő feladata, hogy benyomul a tömegbe és állandó járőrözés mellett, kiszemeli a zsákmányállatot, és megpróbálja felém, a fix tartózkodási pont, a bázis felé terelni őket. Mikor elérhető közelségbe kerülnek, bekerítjük őket és lecsapunk. Minden módszer megengedett. Nos, hazudnék, ha azt mondanám, hogy a szisztéma működik, de még a kísérleti stádiumban vagyunk. Ezt úgy kell értelmezni, hogy most nem ketten állunk a sörrel a kezünkben egymás mellett, hanem én egyedül, barátomnak, meg csak a feje búbját látom egész este, ahogy a vidáman táncoló tömegben lassan, megfontolt léptekben pásztázza a terepet. Nőt még nem sikerült így fognunk, sőt, elértük azt is, hogy így most már egyedül „mulatunk”.
Már hallom is, a baglyok, szárnycsapásait. Van egy mondás a baráti körömben. Egy hónap szex nélkül, egy bagoly a vállra. Életem egyik legalantasabb története is a baglyok miatt esett meg.
A képzeletbeli szárnyasok már oly módon terhesek voltak csenevész vállaimnak, hogy megrokkantam bele, és elgyengülésemnek következményei is lettek.
Épp a hajógyári szigeten mulatoztunk szokásos éves fesztiválbanzáj keretében. Nem ismerem Magyarország bagolyállományának pontos adatait, de gyanítom, a lelkes állatvédők megkongatták a vészharangot a rohamosan eltűnt pocokzabálók miatt. Magyarul, ki voltam éhezve. A sok program között van egy, ami minden emberi méltóságot sárba tipor. Megalázza a női nem tisztaságát, kétségbe vonva, a nők szerepét társadalmunkban és a férfit alantos állattá teszi. A maximálisan elítélendő vizespóló versenyről van szó. Csakis mások noszogatására, gondoltam bekukkantok, mi is megy ott. Tisztes távolságból figyeltem a fertőt. Na jó, nem voltam messze a színpadtól, kb. 2 méterre, de maximálisan elhatárolódva a dolgoktól, komor arccal néztem magam elé, igazi, hithű feministának érezvén magam, mint ennek a politikai eszmének és mozgalomnak, lelkes híve. Szabadítsuk fel a nőket a férfiuralom alól, hogy ne kelljen ily módon elnyomva lenniük! Így volt, bizony.
Atya Isten! Kit akarok átverni! Életemben nem láttam még ilyen jó mulatságot! Természetesen az első sorba küzdöttem magam, és bevetve hangszálaim erejét, a leghangosabban üvöltöttem, a „ PÓLÓT LE!!” rigmust, és az „ÁÁÁÁÁÁÚÚÚÚÚÍÍÍÍÍÁÁÁÁÁÁ” emberinek épp nem mondható szófoszlányokat a gyönyörtől. És igen akkor abban a pillanatban állattá lettem. Körülöttem minden férfinak, véreres lett a szeme és habzott a szája. Úgy tolongtak előre, hogy nekipréselve a színpadnak, szabályos közelharcot vívtam, pozícióm megtartásáért. Repültek a parasztlengők, reccsentek az állkapcsok, hullottak a fogak és villantak a cicik. Mikor vége lett a mennyországnak, döntöttem. Ma este, elzavarom a baglyaimat! Ehhez, barátommal bevetettük a már jól ismert taktikát, de semmi. Teljesen kikeltem magamból, izgalmi állapotom és elkeseredésem miatt. „ SZAR AZ ÉLET !” kiáltottam bele az éjszakába, pechemre egy szakadt 50 év körüli, lapátkezű rocker mellett, aki már megjárta a hadak útját. Mérgesen rámförmedt. „ MIT TUDSZ TE ERRŐL, KIS PÖCS?!” aztán akkora pofont kaptam, hogy beleszédültem a sárba. Hát van ennél lejjebb?
Van. Épp arccal a sárba megfulladni készültem, amikor valaki felsegített. Egy ormótlan emberhegy. Fél óráig még a hangjáról se tudtam megállapítani, milyen nemű. XXXL es pólója, amin már az első látásra is elgondolkodtató „SÖRÉRT DUGOK” felirat volt olvasható, vészjóslóan feszült nőiesnek épp nem mondható hurkáin. Miközben böfögött hozzám, nyálpermet fröccsent arcomra. Klárikának hívták, amit én elsőre nem hittem el. A József, vagy a Béla, inkább illett volna rá. A hatalmas tepsi arcú Xéna felajánlotta, hogy hazakísér. Ő, engem. Szép. De nem voltam abban a helyzetben, hogy mérlegeljek. Hazavitt. Az est hátralévő részében, üveges tekintettel néztem az ágyban magam elé, rajtam hörgött és horkolt a busóálarcos lény. Fohászkodtam a jó Istenhez, hogy egy terroristák által eltérített gép csapódjon be panellakásom szintjére, vagy legalább szimplán szakadjon rám a plafon. Nem szakadt, és a terroristák sem rosszalkodtak aznap éjjel. A kínok kínját éltem át.
De aznap este, aki feltekintett az égboltra, láthatta a messziről, fekete felhőként felröppenő elkeseredett bagolysereget, kiknek új gazda után kellett nézniük.
