Nem titok, úgy néz ki szeretett zenekarom besokallt. 6 szép év után szétválnak útjaink. Hivatalosan erre az évre pihenni megyünk, és 2009-ben újra kezdjük, de ne legyünk naivak. Hányszor volt olyan, hogy szakítás után az exeimmel, megbeszéltük, egy-két év és újra kezdjük. A többséggel, már évek óta nem találkoztam. Volt feleségemmel is egyre ritkábban beszélünk, de ez így is van rendjén. Az okokról személy szerint én nem nyilatkoznék, mert nem tudnék semmi értelmeset írni, inkább bemásolnék egy e-mailt, amit a szkeccsesünk, Dj. Turtle írt a zenekarnak, milyen problémákat vél felfedezni a mi profinak mondott zenekarunknál. Mélyen ajánlom zenésztársaimnak, akik ezzel a szakmával komolyan akarnak foglalkozni, hogy NEM szabad csinálni, egy „profin” működő bandának. A szerzőtől előre is elnézést kérek, a kis (tényleg minimális) javításokért, de személyeskedni már nincs értelme, ezért a konkrét neveket kivágtam.

Szóval lássuk a nagy és hallhatatlan Csakazértis zenekar működését Dj. Turtle szemszögéből:

 Itt egyáltalán nem a pénzről van szó.
A depi turnéig egy szót nem hallottatok tőlem, hogy ezt vagy azt nem akarom kifizetni, itt minden másról van szó. Erről pofázok nektek évek óta, mindennel foglalkozunk kivéve azzal, hogy zenéljünk.
Igazad van abban, hogy felháborító, hogy nem írunk számokat, vajon ez miért van? Nem lehet, hogy amiatt, hogy következőképpen zajlik egy vasárnapi próba
feltéve ha van:

  1. Megbeszéljük, hogy kettőtől hatig próba.
  2. Háromra leér az utolsó ember
  3. Háromnegyed négyre megbeszéljük ki mennyire rugott be szombaton, mekkora a farkunk, mekkora seggfej mindenki, mert senki sem segít nekünk.
  4. Lejátszunk egy kört.
  5. Leülünk cigizni, ami megint egy fél óra, megbeszéljük,hogy kellene klip, meg lemez. Közben valaki állandóan penget,dobol, tulajdonképp szarik a többiekre.
  6. Ádi megmutatja két percben legújabb szám ötletét.
  7. Hirtelen valaki bejelenti, hogy neki most el kell indulnia, mert dolga van.
  8. Összecsomagol, közben a többiek verbálisan újra összemérik a farkuk méretét, majd a már befutott zenekarok alázása tíz percben.
  9. Ötkor mindenki hazamegy.

Nem jutunk sehova és frusztráltak vagyunk. Lehet, hogy amiatt ahogy egy koncertre készülünk:

  1. ÚÚÚ három hónap múlva hatalmas koncert, megbeszéljük, hogy kurvára felkészülünk rá, mert fontos.
  2. Próbálunk, mikor Ádi és Balu rájön, hogy a három éve játszott számban, amit már ötször felvettünk és tizedötezerszer lejátszottunk nem ugyanazt pengetik.
  3. Nem megyünk le egyszerre hatan próbálni, mert úgyis van még két hónap és mindenkinek van valami fontos dolga, mint például hajmosás.
  4. Már csak egy hónap van, mikor véletlenül letévedünk mindannyian a terembe, és rájövünk, hogy rettenetesen szét van esve az egész.
  5. Megint megbeszéljük, hogy most már aztán össze próbáljuk a műsort, de tényleg, nagyon-nagyon, mert ez egy überfontos koncert és sokan lesznek (12 ember).

Próba az előző bekezdés szerint.
 

  6. Már csak egy hét van a koncertig, megbeszéljük, hogy mindenki józan lesz, négykor indulunk, Balu kinyomtatja a sorrendet.
  7. A koncert napja, fél öt. A terembe telefonálgatunk a nem jelen lévő tagoknak, hogy hol vannak. Közben valaki lepakol, megfájdul a háta miközben egyedül viszi le a ládákat.
  8. Negyed hat. Elindulunk.
  9. Félúton vagyunk, miközben megbeszéljük, hogy ki milyet, mekkorát és milyen gyakran szarik, felvetem a kérdést, hogy ki visz haza, miután visszavittem a bérelt turnébusztbuszt a gazdájához. Hirtelen ötből öt embernek olyan fontos és halaszthatatlan programja van, mint az anyósa macskájának megsimogatása.
  10. Már túl vagyunk az út háromnegyedénél, mikor Balu elkezdi cseszegetni az Antit, hogy hívja fel a koncertszervezőt, hogy késünk, mert a Peti nem tudta bekötni a cipőfűzőjét rendesen.
  11. Megérkezünk egy óra késéssel, szólnak, hogy tíz percen belül kezdünk, gyorsan pakoljunk és álljunk be.
  12. Kiderül, hogy Balu nem hozott sorrendet.
  13. Tizenhárom másodperc alatt beállunk. A szkreccset és az éneket nem lehet hallani, viszont a vokál, mindennél kétszer hangosabb.
  14. Elégedetten lejövünk a színpadról, hogy ilyen jól még sosem szóltunk.
  15. Berúgunk és beszívunk rekord gyorsasággal.
  16. Két percen belül kezdünk, két tizenhárom éves lány támasztja a színpadot és várja sztárvendéget, miközben Anti telefonálgat a három hiányzó tag után én meg keresem őket a büfé környékén,esetleg a WC-ben.
  17. Koncert előtt harminc másodperccel, újra szólnak, hogy a végén rekordsebességgel pakoljunk ki, mert kell a hely. Közben Balu ír egy példányt a sorrendből egy szalvétára.
  18. Koncert. Peti beesik a dobok közé, Ádi rugdos és harapdál, Balu harapja lombot, Anti pitbull, én azt se tudom, mi van, mert nem szól a monitor.
  19. Vége a koncertnek, gyorsan szétszedi mindenki a cuccát és lerakja a WC mellé.
  20. Mire a következő zenekar játszik, mindenki eltűnt, egyedül őrzöm a cuccot a WC mellett.
  21. Negyven perc könyörgés után, mindenki berak egy dolgot a buszba.
  22. Beszélgetünk valamelyik sarokban.
  23. Hazamegyünk, mindenki alszik, a sofőr is.
  24. Lepakolunk a teremnél, közben valaki hangosan hány.
  25. Éjjel, pakolás után, nyitva hagyom a termet, majdnem kirabolnak bennünket másnapra.
  26. Mindenki hazamegy, előtte megbeszéljük mennyire szar volt, és legközelebb többet kell próbálni és nem szabad előtte inni és időben el kell indulni.

Gyerekek szerintetek így csinálják a profik?