Egyre többen hisznek abban, hogy a párhuzamos dimenziók léteznek. Magyarországon is fut néhány negyedosztályú amerikai sorozat is, ezzel a témával foglalkozva. Elgondolkodtam, milyen lennék, ha valóban létezne egy másik időben, párhuzamosan élő énem, ha egy kicsit szerencsésebb dimenzióba születek. Vajon milyen lenne egy napom?
Fantáziadimenzió
9:30 kelés.
Csinos, friss és jó illatú szobalányom, lágy hangjával ébreszt. Kikészíti a törölközőm egy ki tudja milyen kori tölgyfa szék karfájára, elhúzza a függönyt és résnyire nyitja az ablakot. Megcsap a friss rózsadombi levegő üdesége, a nap egy kissé a szemembe világít, de ez most kifejezetten jól esik. Megköszönöm szobalányomnak az ébresztést, és azt, hogy ma reggel is a legrövidebb szoknyáját vette fel. Ezt egyébként már utasításba adtam.
Magamhoz veszem coccolinóval öblített puha olasz törölközőmet, és elindulok a fürdő felé. Egy kissé zabos vagyok, mert a kád még nem telt meg teljesen a habfürdővel, de ezt a fél percet még kibírom valahogy. Amíg Jakuzzim megtelik a rózsaillatú vízzel, elégedetten konstatálom, hogy aki a tükörből ma reggel is visszanéz, a régi görög szobrokat idézi. Hopp, azt hiszem az egyik kocka a hasamon, mintha még kívánatosabb lenne mint tegnap. Kész a víz. Belehuppanok, bekapcsolom a rádiót és az egész testet frissé masszírozó funkciót és alszom még egy keveset…
Valósdimenzió
5: 45 kelés
Berreg az a rohadt vekker. Megfogom, és a falhoz vágom. Azt álmodtam, hogy mocskosul gazdag vagyok és egy hatalmas hálóban döglök. A pofámba világít a nap, mert valami rövidszoknyás prosti elhúzta a függönyt. Magamhoz térek, rájöttem hogy álom volt csupán. Mérgesen ugrom ki az ágyból. A gond csak az hogy kis félszobámban az ágy és a betonfal között csak egy alig 30 centis közlekedő van, én meg épp 40 centit ugrottam. Lefejelem a falat és bevágom a térdem. Diszkrét káromkodás hagyja el ajkam. Sántítva kimegyek hugyozni, aztán irány a zuhany. Mielőtt belépnék a tus alá rápillantok a tükörre. Te jó ég. Kinézek vagy 35 nek. És mi ez a rohadt nagy has?! Hopp, azt hiszem az egyik pattanás az államon mintha még gusztustalanabb lenne mint tegnap. Megint nincs melegvíz. Megmosom fontosnak vélt hajlataimat és elsírom magam…
10:00 Reggeli.
Gyorsan felveszem aznapi Armani öltönyömet és elindulok az étkező felé. Modern kastélyom kissé tágas, így az odafelé vezető úton, bosszankodom egy kicsit a tőzsde alakulása miatt, amit kis mini tévémen nézek. Alig pár tízmilliót kerestem tegnap. Olasz tölgyfaasztal, frissen vasalt spanyol abrosz, közepén a vázában mai, vágott virág. Omlett és tea gőzölög a herendi porcelánokban. Leülök és magamhoz rendelem a szakácsot és a pincérlányokat. A szakács, akit a média csak Laci bácsinak hív, és a három ex szépség királynő pincérlány hamar elém toppan. Nyugodt hangvétellel, de határozottan letolom őket, mert ma nem tea nap van, hanem kubai kávénap, és mert az abroszon egy kisebb foltot véltem felfedezni az egyik lelógó sarkában. Azt hitték nem veszem észre. Elszégyellik magukat, és távozásra intem őket. Egy kissé felhúztak, de hamar megnyugtat a libamájpástétom, amit jókedvűen fogyasztok el. Közben megérkezik az idei szépségkirálynő, akit én csak kis feleségemnek hívok. Három leendő gyermekem anyja. Csókot nyom a homlokomra és szúrós tekintettel végig méri a két oldalamon mellettem ülő miss. márciust és miss. júniust, akiket a Playboy fotózáson ismertem meg és akik az éjjel nagyon hálásak voltak. Jókedvűen mindannyian elköltjük reggelinket, miközben én jópofa történetekkel mulatatom őket. Mindenki vidáman kacag a vicceimen. Ezt is utasításba adtam…
6:00
Csöngetnek. Itt a hintó értem. Gyorsan magamra kapom malteros melósruhám, bezárom az ajtót és hívom a liftet. Nem működik. Lefutok a lépcsőn a kilencedikről és a harmadikon hatalmasat rúgok a gondnok ajtajába. Már az utcán vagyok, mikor már csak épphogy hallom az anyázást. Még vizes a hajam, fázok. Megcsap a rákospalotai bűz, főleg mert a Barkas kipufogójából a lila füstöt a szél pont felém fújja. Már mindenki a kocsiban vár. Beülök hátra a rakodótérbe, mert máshol nincs hely. Pista vezet, bár még alszik. Elindulunk. Mit nem adnék, ha megállítana a rendőr, egy alvó sofőrrel, 4 illegálisan hazánkban tartózkodó melóssal akik mellesleg ittasak és velem aki a betonkeverőn ülve teszem fel magamnak minden reggel a kérdést. Miért? Ó Uram miért?! Leállítana és mindannyiunkat bevinne a sittre. Egy pár napig ellennék ott. Inkább, mint itt. De zsaru persze egy szál sincs. A rohadékok még biztos alszanak. Megérkezünk az építkezésre. Illetve az építkezés melletti kocsmába, reggelizni. Kibontom tegnap csomagolt szánalmas szendvicsem és majszolni kezdem. Kollégáim közben kikérik reggelijüket. Két fél keserű, és egy pofa sör. Elmegy az étvágyam…
10:45 Indulás
Ismét nagy dilemma gyötör. BMW, Mercedes vagy Audi? Ma jó napom lesz, a BMW-t választom. Mikor fehér sportkocsim kihajt terebélyes birtokomról, a teraszról fehér zsebkendővel integet a személyzet, alkalmi és állandó ágyasaim. Egy kurta „napot Misibá”- val köszönök el kertészünktől és padlóig nyomom a gázt. Már tizenegy is elmúlik, mikor megérkezem lemez stúdiómba. Kultúráltan megkérem Zsédenyi Adriennt, hogy fejezze be reggel 6 óta tartó lemezfelvételét, mert most már magamra kell koncentrálnom. Kezet csókol, és még egyéb mást is, és elhagyja a stúdió területét. Hozzákezdek lemezem felvételéhez, ami már megjelenés előtt platina lett, mivel felvásároltam 100.000 példányt előre. Remek hangom van, el kell ismernem. És el kell ismerniük a velem dolgozó hangmérnököknek is. Utasításba adtam. Elfáradtam, amúgy is egy órakor fontos beszélgetni valóm van a felső tízezerrel a város legnagyobb szivartermében. Itt mindannyian megbeszéljük, mily sanyarú is a sorsunk, és bizony mehetne jobban is az üzlet. Gy. Ferenccel és O. Viktorral átbeszéljük, mit és hogyan kell másként csinálni a jövőben. Isszák a szavaimat. Végtére is nekem köszönhetnek mindent. Egy kicsit vitázunk, egy kicsit politizálunk, de egy dologban azonban mindannyian egyetértünk. A legjobb formában én vagyok...
7:00 Meló
Feri a tizedik cementes zsákot rakja már a vállamra, amit 20 méterre kell vinnem a betonkeverőhöz. Én feltettem egy számomra logikus kérdést, hogy nem lenne e ésszerűbb a betonkeverőt odavinni a 30 zsák cement és a sóder mellé, de feltevésem süket fülekre talált.
- Persze. Akkor legalább is így kinézetre, már 130 éves lehetsz!
- Szóltál valamit?
Az idő viszonylag gyorsan telik egy jó társaságban és az összpontosításban, amit ez a felelősségteljes munka igényel. A mai nap, nyeles dózer kezelő leszek. A feladatom tehát, hogy fogjam a lapátot és pakoljam a betonkeverőt. Déltájban teszem fel másodszor is ugyan azt a kérdést. Ó Uram miért?!...
15:00 Munkahely 2.
Megérkezem a stadionomba. Sok a dolgom, hisz holnap, első osztályú futballcsapatom Bajnokok Ligája elődöntőt játszik a Barcelonával. Juan Laporta a Barca elnöke hív telefonon és sok szerencsét kíván a holnapi derbihez. Szorongást és félelmet érzek a hangjában, nem kétséges a holnapi meccs kimenetele. Közlöm vele, hogy Ronaldhinho és Messi is jól érzi magát Magyarországon, és ismét sajnálatomat fejezem ki neki, amiért sikerült elhappolnom előle a két világsztárt, de ilyen az üzlet. Laporta megköszöni a múlt héten küldött ajándék aranylabdám másolatát és leteszi a kagylót. Az a fránya sérülés, még mindig a pályán lehetnék. Sebaj, nem sokan mondhatják el magukról hogy már életükben, közel a harminchoz legendává lettek.
Megebédelek a székház éttermében. Magyaros bélszínt eszem véresen, mellé portugál bort kortyolok. Megzavarnak. Nem szeretem. A csapat edzője Diego Maradona áll előttem, és kéréssel fordulna hozzám. Szigorú tekintetemmel, egy flegma kézmozdulattal tudtára adom, nem alkalmas a pillanat, épp ebédemet fogyasztom. Összerezzen, elnézést kér és kimegy éttermemből. Végzek. Nem volt rossz. Az ajtó előtt vár Diego, akinek súlyára kesernyés megjegyzést teszek. Jót kacagunk mindketten. Az én nevetésem őszintébb. Fizetésemelést kér, és erősebb védelmet, mert valakik életveszélyesen megfenyegették. Az emelést most sem kapja meg, de megnyugtatom, nem lesz gond a fenyegetőzőkkel. A másnapi blikk, címlapon, véres leszámolásról számol be egy elegáns étteremben. Diego megnyugszik. Kilátogatok a 120 ezer férőhelyes Barnes arénába megtekinteni csapatom edzését és nosztalgiázom egy keveset dicső futball múltom legszebb szösszenetein…
17:00 Haza
Vége a műszaknak. Társaim, szitkozódnak, a mai nap miatt. Hülye főnök és fia, hülye időjárás, hülye Gy. Ferenc és O. Viktor. Nem folyok bele a beszélgetésbe, nincs értelme. Felajánlják, hogy elvisznek egy darabon a Barkasszal ami mellesleg apám tulajdona, ha beülök a betonkeverő mellé. Udvariasan visszautasítom és inkább gyalog megyek. Integetek társaimnak, akik viccesen középső ujjukat az ég felé meresztve köszönnek el tőlem. Kivéve a sofőrt a Pistát. Ő már alszik. Hazafelé látok egy vak kéregetőt, a kalapjában a sok apró mellett egy ezressel. Ki az az állat, aki ennyit odavet a dolgozni nem akaró álvak csövinek, akinek a szatyrában képes tv újság figyel? Gondolkodom, hogy ki kellene lopni valahogy. Elvetem a gondolatot. Felszállok a buszra. Kellett volna hozni váltóruhát. Megvetnek az emberek. Én is magamat. Természetesen ellenőrök állnak velem szemben. Végre, most bizonyíthatom, nem vagyok én olyan alávaló. A bérletem után kutakodom. Nincs meg. A Barkaszban hagytam a tárcámmal együtt még reggel. Az ellenőr nem hisz nekem, és rendőrt hív. Megalázva elvezetnek. A vak koldus arcán gúnyos vigyor. Kocsiba be, irány az őrs. Ezt akartam nem? Reggel még idevágytam. 2 óra múlva megjelenik apám aki tisztáz és kiengednek. Közlöm vele, hogy ez nem az én sorsom, és abbahagyom a melót. Apám megért, és elmondja, holnap, mennyi anyag jön, és hova tegyük…
17:00 Haza
Hazafele a városban betérek kedvenc cukrászdámba, és 35 ezer forint értékben finomságokat veszek. Az úton vak koldus kéreget, odavetek egy ezrest. Fura mosoly van az arcán. Sportkocsimmal száguldok a szélben, közben interjúkat adok felváltva a sportújságíróknak és a könnyűzenei csatornáknak. Hív egy bulvár sajtós is és a két playmateról kérdezősködik. Viccesen elhárítom a rágalmakat és megszakítom a vonalat. Pontban hatkor megérkezem haza. A teraszon, mintha el sem mozdultak volna, a személyzet köszönt. Lehet, hogy el sem mozdultak? Holnap utánanézünk. Kis feleségem Lamborginia épp most érkezik meg. Mellette Carlos a húszéves személyi edzője. Gyanús a figura, nem tetszik a mosolya. Holnap ezt is elintézzük.
19:00 vacsora. Kaviárt kívánok. Este mozitermemben a szélesvásznú kivetítőn megnézem a híradót, és –A világ leggazdagabb elitjei- című műsort. Bosszankodom B. Gates miatt, még mindig megelőz. Intézkednem kell, de majd csak holnap. Zárásként skót Whiskyt bontok, kis feleségem jeget hoz bele. Frissen pattogtatott kukoricát csipegetünk és megnézzük a Mátrix negyedik részét, amit még sehol a világon nem mutattak be, és amit külön az én kérésemre készítettek el, feltámasztva Trinityt, Neot és az összes szereplőt, hogy aztán újra meghalhassanak…
23:30 A film után nyugovóra térünk mindannyian. Ma miss. Juniust és a szobalányt választom. Elalszom. Lehet, hogy vacsira egy kicsit sokat ettem, mert rémálmom van. Álmomban egy meggyötört huszonéves segédmunkás vagyok, éhes, fárad, görbehátú és dolgoznom kell. Utasításba van adva…
20:00
Apám hazavisz, és bátorító mosollyal búcsút vesz tőlem. Nincs kedvem hazamenni, irány a Kis koccintós bisztró. Sokan vagyunk, mégis az egy négyzetméterre jutó emberszabásúak aránya igen kevés. Beállok a sorba és én is állattá iszom magam. Dél óta nem ettem semmit, ezért a cigi mellé tarhálok egy kis földimogyorót is. Senkit nem ismerek, mégis mindenki a barátom lesz tíz perc múlva. Kőbányai homályost iszom, és három fél Péter Pál körtét. Egy nő közeledik. Mosolyog. Hatalmas és ronda. Beszélgetünk. Pontosabban én beszélek, a nő figyel. Cseppnyi értelem sincs az arcán. Együtt távozunk. Közli velem, szívesen feljön hozzám. Annyira részeg vagyok, hogy nem jön ki az elutasító válasz a számon. Úgy ahogy vagyok, koszosan, ruhástul, bedőlök az ágyba. A nő közben kirabol és a nyitott ajtón át távozik. Mély álomba merülök, és álmom minden eddiginél csodásabb. Gazdag vagyok, pofátlanul gazdag, bomba csajok simogatják legendás jobb lábamat. Márkás italokat iszom, és bőséges asztalom. Míg a szem ellát étel, ital, gazdagság és pompa. De jó lenne, ha többé fel sem kelnék…
