Na? Ugye nem egyszerű, pedig dehogynem. Csillag akarsz lenni vagy fecske? Jobb mint a galamb vagy nyúl. Csernus dr. próbálkozott ezzel, amikor egy alkoholista roncsot próbált gyógyítani. Galamb vagy NYúúl?!!! Főként, hogy a nyuszi, nem épp a bátorság, az erő és magabiztosság jelképe, nem. Sőt! A nyuszikat eltapossák, megeszik, két első szánalmasan visszamaradt láb nyúlványával, valószínűtlen mozgásával, próbál elmenekülni az ellenségtől. Az ellenség meg olyan, hogy jön és győz. Már ha hagyod. A nyuszi – ha éppen nem a gyaloggaloppban szerepel gyilkos nyúlként- általában alul marad. Vagy egy ragadozó tépi szét, vagy elajándékozzák húsvétra a kis 8 éves állat barátnak, aki a haláláig simogatja. Ami persze gyorsan bekövetkezik, mivel az összes belső szerveit addig masszírozza a gyermekruhás hóhér, amíg a bársonyos szőrmebunda alatt egy nagy kocsonyás egésszé nem lesz. Ok, ezt megfejtettük. Takonybelű, gyáva pástétom alapanyag nem akarhatunk lenni.
Galamb. Na neee. Hogy mi legyünk a béke jelképe? Hogy amikor épp a kedves és csupa jó szándékból más hazájába telepedő, rohamsisakos, flegma angolsággal káromkodó arc ellövi valaki jobb lábát, kezét, vagy legrosszabb esetben lólengőjét minket szidjanak? Egy nagy szart! Hogggyal meg nem kezdünk mondatot! Gondolj bele, a galamb mindig is ott volt. Nem vagyok mélyen vallásos, de emlékszem a szentlélek is galamb formájában sasolta ( de szép hasonlat ez itt) meg a kis Jézus keresztelését. – ha rosszul emlékszem, lehet fikázni a blogon keresztül, úgyse olvasom végig :) Ráadásul a modern korban nem épp a tisztaság és béke jut eszünkbe ez alantos állatok láttán, mindinkább a fertőzés, és a galambszar. Szegény szűz, józsefmentes Mária napokig takaríthatta a guanót a Jesszus takarójáról. Ja, és nem akarom tudni, némely galamboknak, mitől van olyan csillogó olajszínű tolluk.
Tisztelt Dr. Csernus Jimmy, ez nem jött be. Se galamb, se nyúl nem akarunk lenni. De maradt egy csomó más minden, amik akarhatunk, a sors adta mivoltunk helyett. Mert valljuk be. A galambnál és nyúlnál is szarabb ma embernek lenni. Ilyenkor jönnek az okosok, hogy az embernek a legjobb, mert érez, gondolkodik, alkot, rombol, dönt, él és meghal. Iiiiigen?
Itt a kutyám. Szeretik, eszik, iszik, szeretik, játszik, szarik, szeretik, alszik, futkározik, szeretik, néz, hall, jön, megy és szeretik. Mocskos egy élete van. Sose jött egy sárga csekk, sose baszták orrba mert részegen fogadásból megfogta egy nála jóval nagyobb organizmus oldalbordájának mellét, sose kellett embernek való gondokkal szembenéznie, sose kellett imádkoznia ( basszus majdnem „t” vel írtam - valld be te is „t”vel mondod!) hogy legyen kenyérre holnap is .Sose!
Vagy sose kellett elégedetlenkednie. Ráreagáltál már arra, hogy soha semmi nem jó? Rúgtál 3 gólt? Miért nem négyet! Eljöttek a koncertedre 168 an? Miért nem 172 en?! Kerestél ebben a hónapban 120.000 FT ot, miért nem 122 -őt? Elélveztél 3 szor egymás után?... Na jó, többször nem is lehet, de akkor is. Soha semmi nem jó! Milyen jó a tehénnek, akinek csak arra kell figyelnie, hogy egy adott pontra hányja ki a kaját, mielőtt újra megeszi! Milyen jó a tevének aki a hátában hordja a piát!! Milyen jó a lajhárnak, aki csak alszik, vagy a koalának, aki állandóan be van bódulva!! A kurva életbe, tróger tücsök akarok lenni, aki egész évben muzsikál, aztán a télen héderel a hangyánál!!!!
Ok. Innentől kezdve, fantázia panaszlakat (A.E.B.) Nem lehetünk akárkik, bármik. Ez van. Fönntről a boss ezt adta .
De mégis, olyan jó belegondolni, milyen lehet fecskének lenni és csillagnak. Mert én bizony e kettő lennék legszívesebben. Éjjel csillag, nappal meg fecske. Átmulatnám a telet valahol a messzi forró bícsen, bikinis csajok, koktél, tenger, dirty funky rock. Aztán megjelennék, mint megannyi írásos dokumentum megváltójaként, és hoznám a nyarat! Mindenki örülne, hohó megjött a Barney! Még a kenyér is olcsóbb lett! Minnyá meleg és adrenalin mámoros, erekciót előidézően szép a levegő és az ég….hmmmm. A boldogsághormon batyum kiszakad, árad bele az arcodba! Aztán mindenki ráugrik a mátkájára, szereti, öleli, egyé válva érzik, egy kicsit ők is fecskék!
Majd eljön az este. Csönd és béke. Lófaszt a galamb seggébe! Ölelkező, szerelmesest suttogó párok, tervezgető fiatalok, az elmúlásba beletörődő öregek, kutyák és macskák megnyugodva bámulnak engem. Minden ember teve lesz, lajhár, koala és tücsök, mind lemennek alfába és bámulnak. Engem. Mert szép vagyok. Ott fönt. Én, csak én, de mégis csak egyik a sok közül....
A csillag fenn az ék egén
Mosolyog rád, szegény
Ő onnan föntről nem is látja
Mi búja, baja, mi vajon a bája
Mikor a fecskének is nagy a szája
Tavasszal ó dagad mája
És nem kell neki sok hogy lássa
Te egy tükör, Én meg a mása
T. B.
