Szar napom volt. Nem úgy sikerült a reggelem, ahogy terveztem. Nem ért különösebb külső negatív hatás, de valahogy mégsem volt az igazi. Fájt a fejem, nyűgös voltam, ideges és nagyon jó lett volna valakivel üvöltözni egy sort. A sors furcsa játéka, hogy hamarosan megkaptam amire vágytam, sőt, mint utóbb kiderült még többet is, méghozzá egy kereszteződésben. Főútvonalon, a szabályosnál kissé talán gyorsabban hajtottam, amikor is jobbról egy piros kisautó orra kikandikált. Megállt ugyan, de nekem mégis kellett egy minimálisat tekernem a kormányon, hogy kikerüljem a hivalkodóan kitolakodó autóorrot. Végre, eljött az én időm. Lefékeztem és minden dühömet ráöntöttem a megszeppent sofőrre, aki mellesleg egy csinos lány volt. Egy lány. Nálam gyengébb. Ő a szebb, de én vagyok az erősebb, a keményebb és most csak ez számít. Féktelen üvöltésbe kezdtem, ami egyre csak fokozta ingerültségemet.
Soha többé nem láttam, de a fejfájásom elmúlt és onnantól kezdve, nagyon jó napom lett.
